Nem szeretem, hogy nincs modellem. :( És egyet találni olyan, mintha azt a nemlétező tűt keresném a szénakazalban. Mindenki dolgozik, tanul, amit persze meg is tudok érteni. Annak viszont örülök, hogy itthon van kin gyakorolnom "bőven". :) Ma az épített zselés köröm elméleti részét beszéltük át, majd a gyakorlatban is megnézhettük, ahogy az oktató egy modellen megmutatta, hogyan is kell csinálni. Ami a végén megmaradt bennem, hogy én is helyes sorrendben, jól csinálom a dolgokat. Ez azért megnyugtató! :) Mivel nem volt modellem, ezért nem is maradtam sokáig. Ám amíg ott voltam, néztem ahogyan a többiek dolgoznak, ki milyen eszközt használ, milyen tempóban dolgozik és ilyen téren sem érzem gyengének magam. :) Szóval boldogan léptem ki az ajtón, mentem le a lifttel, ültem végig az utat a villamosokon és vonatoztam még egy háromnegyed órát, a többit pedig már tudjátok .. :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése