2011. október 14., péntek

Kézápoló és műkörömépítő képzésem második napja - nincs több talpinkó!

Csütörtökön ismét Pesten jártam. Az ok egyszerű: a kézápoló és műkörömépítő képzésem második napja volt. Bár most nem tévedtem el - amire bevallom nagyon is büszke vagyok (!) - a fővárosi közlekedést még mindig utálom. Nem, nem késett a vonat ( csak azt próbálja meg!), sőt túlságosan is pontos volt, így fél órával a képzés kezdése előtt beértem. Lenne későbbi vonat is, amivel fel tudnék menni, de amilyen kis szerencsegombócnak érzem magam, biztos vagyok benne, hogy éppen az a vonat késne, így én is késnék.

8:52-t mutatott az óra a karomon, amikor az előadást tartó kedves kis bácsi megérkezett - ismét a számzáras táskájával - és beengedett minket a terembe. Füzet, tankönyv, toll elől, kezdődhet az előadás! Felírtam a füzetemben néhány szavát a tanár úrnak, ami mindig megmosolyogtatott, amikor használta őket.
  • Először is sosem mondta, hogy talp. Nem, az talpinkó! :D Hát én nagyokat kuncogtam magamban, ahogy a talpinkó csontjait, izmait, inait és betegségeit taglaltuk.
  • Anatómia óra volt, így a vérkörökről is beszéltünk. Szív? Mi az? Ááh! Az sziviszivi! :D Szóval a sziviszivi két pitvarból és két kamrából áll.
Ismét egy élvezetes előadáson vettem részt. A tanár úr nagyon jól magyarázott, a tananyagot becsülettel leadta, sosem nézett a könyvbe, mivel közel 30 éve - vagy több nem emlékszem - doktorként praktizál, rengetek személyes tapasztalata volt, ezekből jó sokat meg is osztott velünk. Minden egyes rész után megkérdezte, hogy van-e kérdés, értjük-e a dolgokat. Egy két recepttel és Mórickás viccel is megismerkedtünk. :D Az előadás harmadik, azaz utolsó részében a két előadás anyagát vettük át nagyobb vonalakban, de mindent érintve. Ismét remek volt, a diák nem tudja unni magát az óráin! Mivel a manikűrös csoport még együtt van a pedikűrösökkel, ezért az alsó végtagról is beszélnünk kellett.

Hazafelé jó kedvemben arra gondoltam, hogy ebédre megérdemlek egy gyrost. :) Ti szeretitek? Én imádom! A vonaton viszont szörnyen sokan voltak, ráadásul lassan is haladtunk, így elég hamar megcsappant a jókedvem. 

Mindent összevetve jól éreztem magam és várom már a keddet! :)

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése